Kedves Olvasók!
Amennyi szemszög, annyi igazság
Az utóbbi időben sok kérdés érkezett azzal kapcsolatban, hogy körülbelül mennyi a valóságban is megtörtént esemény a könyvben. Több embernek is válaszoltam, hogy nagyjából 60 százalék! A szervkereskedelemnek vagy egy legális törvényileg szabályozott része, amit plazmaadásnak hívnak. Kevesen tudják rólam, de független újságíróként is dolgozom, ezért sok a könyvben megjelenő dologgal találkoztam, esetenként kipróbáltam, mivel teljesen más írni olyan dologról, amit az ember kipróbált, illetve átélt. A másoktól hallottam verzió, soha nem olyan részletes, mint a velünk megtörtént események. Körülbelül két évvel ezelőtt, amikor anyagot gyűjtöttem a könyvhöz, akkor próbáltam ki a plazmaadást annak hatásait tanulmányoztam, utána jártam az üzleti mechanizmusnak, valamint a társadalmi hatásait vizsgáltam. Először is kiemelném azt, ami a legfontosabb, hogy vannak olyan veleszületett vagy az évek során kialakult betegségek, amelyek kordában tartásához szükséges a vérplazmából előállított gyógyszer, mert így élhetnek teljes életet a betegek. Nagyon sok esetben a „térítésmentes” véradásból is előlehet állítani bizonyos készítményeket. Nyilván segítenünk kell azokon, akik nem olyan szerencsések vagy egészségesek, mint mi, a probléma azzal van, hogy egy egész iparág épült a rászoruló, beteg emberekre, amik elképzelhetetlen mennyiségű pénzt keresnek ezeken az embereken. Mikor érdeklődtem a téma után, találkoztam egy magasan beosztott alkalmazottal, aki a beszerzéseket, kimutatásokat készítette. Így tudtam számokhoz hozzájutni, de sajnos olyan titoktartási szerződéssel vannak ellátva ezek a cégek, hogy némelyik kutatással és fejlesztéssel foglalkozó cégé ezekhez képest csak mese, ezért nem irhatok cégnevet, vagy az informátorom nevét. Az adatokhoz úgy jutottam hozzá, hogy egy játékot játszottunk, aminek a neve „Mennyi pénzt kereshetnék, ha plazma központot nyitnék?”.
Kezdődjön a játék!
Akkor vágjunk is bele, durván a számok: egy plazmaadásért nagyjából 8.000 – 20.000 Ft közötti összeget fizetnek. Ez körülbelül 25-55 dollár közötti összeg, azért váltottam át mivel innentől kezdve a jó öreg forintot elfelejthetjük, áttérünk a nemzetközi elszámolásra ezért dollárral egyszerűbb számolni. Nagyjából 8 dl vérplazmát vesznek le, ennek az ára most 800-900 dollár között mozog, ennyiért veszik meg a gyógyszergyártó cégek. A plazma központok összköltsége 150-200 dollár között mozog donoronként, ebben minden benne van rezsi, alkalmazottak bére, eszközök, karbantartások. A gyógyszerek ára 2.500-15.000 dollár közötti árakon kaphatóak, a hemofília és egyéb immunbetegségek súlyosságától függően. Jól látható, hogy bőven van haszon, nyugodtan kaphatna többet egy donor! Miért nem? A válasz egyszerű, egy jogszabály szabályozza a költségtérítés mértékét, és a mindenkori minimálbérhez köti. Magyarországon de a fejlett világban, inkább a nagyrészében sem emberi szervet, sem szövetet nem lehet pénzért vásárolni, ezért a plazmának hivatalosan nincsen ára, de azért az illegális szervkereskedelem napjainkban a fénykorát éli. A gyűjtőállomások költségtérítést adnak a donoroknak az ott töltött időért, nagyon gyönyörűen megfogalmazott kiskapu a jogszabályban, lényegében órabért kapsz mintha dolgoznál, így már teljesen legális. Hivatalosan a minimálbér idei emelkedésével ez a költségtérítés is nőtt, méghozzá bruttó 6670 forintra. A plazmaközpontok nemcsak költségtérítést, hanem ajándékutalványokat is adnak a donoroknak, sőt, egyre több helyen nyereményjátékokat is szerveznek. Európában csak négy ország (Németország, Csehország, Ausztria és Magyarország) teszi lehetővé a donorok pénzbeli kompenzációját, mivel az ingyenes véradás is alkalmas arra, hogy a levett vérből előállítsák ezeket a készítményeket, de abból senkinek nem származik haszna csak a betegnek, ez pedig a mai világban nagyon kevés. Ami nagyon érdekes, az összes említett országban hála ennek a nagy demokráciának, amiben élünk, törvényileg szabályozott a plazmaadásért adható összeg, ami átlagosan 30-50 euró. Amit ebből le tudtam szűrni, hogy a gyógyszeripari konglomerátumnak hihetetlenül jó az érdekérvényesítő képessége, ha ennyire el tudja nyomni az emberek jogait, érdekeit amíg a sajátját előtérbe tudja tenni. Térjünk át az emberi és egészségügyi szempontokra.
Mennyit lehet keresni vele, vannak veszélyei?
A plazma a vér egy alkotóeleme, ami egy halványsárga színű folyadék. A vér egy jelentős részét, mintegy 55%-át teszi ki. A plazma nagyjából 92%-át víz, 7%-át fehérje, míg a maradék körülbelül 1%-át ásványi anyagok és hormonok teszik ki. A vérplazma, a magasnak mondható fehérje összetétele miatt egyfajta tartalékként is szolgál a szervezet számára. Előfordulhat szédülés, erős fejfájás, hányinger, esetleg hányás, illetve a vérnyomás is leeshet, ami akár ájuláshoz is vezethet. A plazmaadáshoz használt tű vastagabb, valamint sokkal hosszabb ideig van benne a karban, mint egy vérvétel során. A bőrön jól látható hegek megjelenése sűrű plazmaadás estén elkerülhetetlen. A donornak, akinek a könyökhajlatban lévő vénái egészségesek, kellően rugalmas a faluk, a sűrű plazmaadás nagy kárt tehet bennük. Az egészséges vénák, akár tönkre is mehetnek. Ez ugyanazt jelenti, mint a bőrön megmaradó hegek esetében: a vénákat sérülés éri, egy vastag eszközzel, ami relatíve hosszú ideig marad benne, így a fala megvastagszik, olyannyira, hogy teljesen alkalmatlanná teszi a vénát azon a ponton. Fontos, hogy ez a károsodás nem visszafordítható. A véna elpattanása gyakran előfordul, ez ahhoz vezet, hogy a vér a környező szövetekbe kerül, ezzel hematómát okozva. A sűrű plazmaadás egyik veszélye az alacsony immunglobulin szint, lényegében az immunrendszer legyengülését jelenti, tehát a szervezetet könnyebben legyőzik a fertőzések, betegségek, szélsőséges esetben akár egy náthába is bele lehet halni. Most jön a legveszélyesebb mellékhatás, mivel a plazmaadás során folyadékvesztés történik, így a vér kissé besűrűsödik. Ezért aki átesett már trombózison, az nem lehet plazmaadó, annak ellenére sem, hogy a vért hígítva, sóoldat segítségével juttatják vissza a szervezetbe. Hallottam olyan esetről, aki plazmaadást követően kapott trombózist, szerinte köze volt ehhez a plazmaadásnak, de egy dolog tudni, és egy teljesen más dolog bizonyítani, amit szinte lehetetlen. Két évvel ezelőtt három hónapig voltam aktív plazmaadó, szigorú orvosi felügyelet mellett, mivel az utolsó héten próba jelleggel három plazmaadáson vettem részt egy héten belül. Veszélyes és senkinek nem ajánlom, de napjainkban rengetegen csináljak, így erre később visszatérek. Saját tapasztalatból mondom egy plazmaadás nekem nem jelentett gondot, 30 évesen, egészséges életmód mellett. Az utolsó héten a második plazmaadás után már volt enyhe szédülés, hányinger, fejfájás, kézremegés, rossz közérzet, a vénám környékén kicsit zöldült a bőröm. Nos a harmadik plazmaadás után jött a fekete leves szédülés, brutális két napon át tartó fejfájás, hányinger, hányás, hidegrázás, majd nagyjából még egy hétig fájt a karom, és néha bele nyilallt a fájdalom a vénámba. Szóval nálam ez jelentős rosszulléttel járt, azonban beszéltem pár emberrel, akik Ózd -Miskolc-Eger mentén hetente háromszor adnak plazmát, három különböző helyen, egy héten belül, kisbusszal járnak fel, hogy spóroljanak az üzemanyagon. Nagyon szervezetfüggő a test reakciója, mivel nekem az első héten, ahol háromszor adtam plazmát már nagyon szélsőségesen reagált a szervezetem. Mások hónapok óta csinálják, látszólag rosszullét nélkül, a kérdés, hogy meddig bírja ezt a terhelést az emberi test, valamint milyen választ ad majd a szervezet. Mivel a plazma központok nem osztanak meg adatokat egymással, lényegében az egészségügyi és egyéb kérdések is ön bevallás alapján működnek így könnyű kijátszani. Szerintem ők nem is akarják ezt szigorítani, mivel egyvalaki vállal kockázatot még pedig a plazmaadó, ha probléma adódik ebből, ők mossák kezeiket, mivel a kérdőíven a páciens nem mondott igazat, így őket felelősség nem terheli. Ha pedig minden rendben akkor nekik ez még több profitot jelent, 100% haszon 0% kockázat. Látszólag jól szabályozott rendszer jogszabályokkal, de a valóságban, még a kormány is a kisemberek ellen van azzal, hogy hogy szabályozza a plazmaadásért adható összeget így nagyban hozzájárul, sőt, támogatja a szegények, rászorulók egészségügyi kizsákmányolását.
Nagyjából három plazmaadással 30.000-60.000 Ft lehet keresni hetente, ez tény. Ez egy hónapra 120.000-240.000 ft között mozgó összeg, ami nettó és adómentes. Adott esetben még ilyen szabályozott környezetben is többet lehet keresni vele, mint a minimálbér. Ha nem lenne szabályozva, és a plazmaközpontok rá lennének szorulva a versenyre, vajon mennyit lehetne keresni? Mi lesz később, évek múlva, ha megromlik az egészségünk?
Pénz keresés után jön a ráfizetés?
Információt cserélve, piaci térítési alapon jobban járna minden egyes szereplő, piaci alapon nyugodtan lehetne fizetni 60.000-80.000 Ft-ot, ami heti egy plazmaadással 240.000-320.000 ft közötti havi összeg lenne. Sok ember inkább lenne rendszeres plazmaadó, mintsem egy akkumulátor gyárban dolgozna fuldokolva a futószalag mellett. Azonban, a kormány ismét a cégek érdekeit helyezi előtérbe az emberek helyett. Itt jön közbe egy másik nagyon fontos dolog, mi történik, ha valaki ebbe belebetegszik? A válasz, hogy állami segítséggel meggyógyul vagy folyamatos kezelés mellett (ami tb támogatott, tehát az állam és az adófizetők állják a számlát) élhet teljes életet, ami a gyógyszergyártó cégeknek szintén jó, mivel a donor hozzájárult egy olyan készítmény előállításához, ami rengeteg profitot termelt, majd ebbe belebetegedve maga is gyógyszerekre szorul, ami szintén bevételt termel a gyógyszergyártó cégeknek. A felelősség kérdése már jóval árnyaltabb, mivel a legtöbb ember azért csinálja, hogy ételt tudjon tenni a családja asztalára, mivel a minimálbérből nem képes kigazdálkodni, sajnos másodállást nem talál, örül, hogy egy bejelentett munkahelye van. Ez felelősségteljes, mivel gondoskodik a szeretteiről, még ha kockázatot is vállal ezzel. Másik oldalon pedig, heti három plazmaadás hosszú távon biztosan nem egészséges, ha ebbe belerokkan akkor annak az árát a családja és a társadalom viseli. Adódik a kérdés, hogy mi a nagyobb felelőtlenség, a gondoskodásra való törekvés vagy az egészségünk kockáztatása? Ezt mindenki döntse el maga, azonban a munkaalapú társadalom, amit szajkóznak évek óta az megbukott! Mert egy munkaalapú társadalomban az embereket megbecsülik, tisztes fizetést kapnak, amiből meg tudnak élni a családjukkal együtt, aztán nem kell kockáztatniuk a saját egészségüket. Nincs megfelelő szociális háló, valamint a juttatások összege messze nem elegendő. Azt még azért furcsállom, hogy szinte minden juttatás és támogatás a minimálbérhez kötődik, azonban a polgármesterek, képviselők, államtitkárok, miniszterek fizetése abszolút nem, vagy ha mégis, akkor olyan szorzók vannak, amik nem indokoltak. Pedig azt is lehetne maximalizálni a mindenkori minimálbér maximum ötszörösére így spórolva az államnak, mert a mostani gazdasági helyzetben ez indokolt lenne. Ráadásul, igy ők is motiváltak lennének a minimálbér emeléseben, mivel az ő fizetésük is attól függ. Hogy lehet az, hogy a hét szűk esztendő mindig csak a népre vonatkozik, sohasem a vezetőkre, akik előidézik azt? Ezzel fogok foglalkozni a következő posztban. Ezek a témák Az Éjszaka Testvéreiben valamilyen formában feldolgozásra kerültek, most ezeket saját, valamint mások tapasztalata alapján bontogatom ki.
Köszönöm, hogy meglátogattad a blogot.
Üdvözlettel:
Gary Abott
