Kedves Olvasók!

Az Éjszaka Testvérei Fehér Farkas Felemelkedésén is dolgozunk, olvassátok el, mit éreznek, gondolnak a szereplők a bűnszervezetben.

„Mindketten árvák vagyunk, nem ismerjük a szüleinket, árvaházban nőttünk fel, ahol sok nehézségen mentünk keresztül. Mindig azt mondtuk egymásnak, hogy egyszer majd jobb lesz az életünk, és tisztességes emberek leszünk. De sajnos ez nem így történt!

Amikor betöltöttük a 18 évet, el kellett hagynunk az árvaházat, és az utcán találtuk magunkat, nem volt munkánk, pénzünk vagy segítségünk. Próbáltunk beilleszkedni a társadalomba, de senki sem adott nekünk esélyt, mindenhol elutasítottak, megaláztak, vagy kihasználtak minket, úgy éreztük, nincs helyünk ebben a világban.

Ekkor találkoztunk Viktorral, aki felajánlotta, hogy befogad minket, ha vele tartunk. Először vonakodtunk, mert nem akartunk bűnözni, de azt mondta, hogy ez az egyetlen módja annak, hogy túléljünk. Azt ígérte, hogy megvédenek minket, megadnak mindent, amire szükségünk van, amire vágytunk, amiről álmodtunk. Mi pedig elhittük neki, óriási hibát követtünk el, ugyanis sehol nincs ingyen vacsora, midenért drágán megfizettünk.

Csatlakoztunk a szervezethez, és elkezdtünk részt venni a különböző bűncselekményekben, loptunk, raboltunk, drogoztunk, gyilkoltunk mindent megtettünk, hogy életben maradjunk. Minden nap újabb és újabb lelkiismereti válságokkal küzdöttünk, de nem tudtunk kiszállni, a szervezet nem engedett el minket, finoman manipuláltak a céljaik eléréséhez, mi pedig elhittük, hogy jobb világot teremtünk magunknak. Így hát maradtunk, folytattuk a bűnös életet.

Most 30 évesek vagyunk, túl késő, már nem látjuk a kiutat. Minden nap bánjuk, hogy ilyen rossz döntéseket hoztunk, szomorú, hogy ilyen emberekké váltunk. Nem vagyunk büszkék magunkra, nem érdemlünk szeretetet, most már csak egymást tartjuk életben, és reméljük, hogy talán egy nap mégis megváltozhat az életünk, bár sejtjük ez csak egy álom marad.

Ez a mi történetünk, ezt akartuk megosztani veletek, nem várunk tőletek semmit, csak azt, hogy ne ítéljetek el minket. Nem vagyunk rossz emberek, csak rossz döntéseket hoztunk, talán, ha mások lennének a körülményeink, akkor mások lennénk mi is. De ez már nem számít, mert ez az, amivé váltunk. Két árva gyerek, akik jó úton akartak járni, de mire felnőttek, bűnözők lettek.”

Köszönöm, hogy meglátogatta az oldalam.

Üdvözlettel:

Gary Abott