Kedves Olvasók!

Nagyon nehezen, de csak sikerült leírni és összeszedni a gondolataimat az előző posztban publikált kritikával kapcsolatban. Azért, ment ilyen nehezen mivel úgy kell leírom ezeket a dolgokat, hogy akaratlanul se bántsam meg egy olyan ember emlékét, aki motiválta Az Éjszaka Testvérei könyv trilógiát, valamint akinek a története mindhárom könyv történetén átível. Akkor vágjunk bele!

Csak 18 éven felülieknek ajánlott! 

A Szomorú Igazság

Ennyire részletesen nem szerettem volna belemenni abba, hogy mi az igaz történet, és mi az, ami a fikciót képviseli, de csak így lehet megérteni, hogy miért ragaszkodom ennyire mindhárom könyv párbeszédeihez, cselekményéhez. Mikor elvégeztem a középiskolát, szakácsként kezdtem el dolgozni, itt találkoztam egy sráccal, akit egyszerűség kedvéért nevezzük Lacinak. Kollégák voltunk, de egy nagyon normális végtelenül rendes srác volt, mindenféle rosszindulat nélkül, így elég hamar összebarátkoztunk. Mivel én nem fogyasztok alkoholt, mindig én voltam a sofőr, aztán egyik alkalommal elég sokat ivott és sokat beszélgettünk. Ekkor mesélte el, hogy gyermekotthonban nevelkedett, ahol a helyi egyházmegye vezetője szexuális zaklatta, majd, amikor ezt jelezte a helyi hatóságnak, az ottani rendőrtiszt szembesítés ürügyén elvitte Lacit az említett egyházmegye vezetőjének az otthonába, majd mindketten egymás után megerőszakolták Lacit, ekkor nagyjából 7 éves volt. Ugye, ez éveken keresztül zajlott, de amint elérte a 14 éves kort, ez megszűnt, mivel ezek a személyek fiatalabb gyerekekre váltottak. Laci, évek alatt bízott meg bennem, vagyis bennünk, mivel ezt rajtam kívül még két ember tudta. Évek kellettek ahhoz, hogy mindent elmondjon. Sajnos, pont ezért nem ment és kért segítséget szakembertől, annyira szégyellte magát, mindig mikor erről beszélt, ő úgy érezte, hogy teljesen megfosztották a férfiasságától, nem érezte magát embernek, innentől kezdve egy tárgynak érezte magát, amit akkor használnak amikor megkívánják. Úgy gondolta, hogy egy nővel szemben elkövetett szexuális erőszak is megbocsáthatatlan bűn, de egy férfin ugyan ez elkövetve teljesen összetöri a férfiasságát, hiába volt akkor gyermek, aki védekezni aligha tudott volna. Ennek okán, nem tudott nőkkel kapcsolatot kialakítani, pedig heteroszexuális volt, keletkezett egy mentális gát nála. Megpróbáltunk segíteni neki, rengeteget olvastunk a témáról, de valójában elképzelni is nehéz azokat a szörnyűségeket, amiket átélt nap mint nap. Ebben az időszakban úgy éreztem, hogy ezeket a borzasztó dolgokat, amiket átélt feltud dolgozni egy olyan szintre, ami stabil, és nincsenek érzelmi kilengések. Óriásit tévedtem! Sajnos, erre már azután jöttem rá, hogy késő volt, akkor értettem meg hogy a teher, amit cipelt az napról-napra változott, egyik nap nehezebb, másik nap könnyebb volt, mindig segítettünk a terhét cipeli, de egy idő után már ez sem volt elég, ez az iszonyú teher agyonnyomta vagy egyszerűen már nem akarta tovább cipelni ezt a terhet, el akarta engedni a félelmeit, csak békére vágyott.

Pénzen vásárolt igazság?

Elég sokat ivott, füvezett, aminek az volt az oka, hogy megpróbált elmenekülni ebből a világból.  Úgy érezte, hogy amikor segítségre volt szüksége gyerekként hiába kért, csak még több kínt és szenvedést kapott. Egyszer azt mondta nekem, hogy szinte mindennap azt álmodja ahogyan gyermekként segítség kér, de bárkihez is fordult nem akartak tudomást venni róla, nem akarták látni őt, bárhogy kiabált, bárhogyan üvöltött az emberek nem akarták meghallani, de a végén abban a szobában találta magát az egyház egy oszlopos tagjával és egy rendőrtisztel, majd az ajtó becsukódott mögötte, több hang ekkor már jött ki a torkán. Legtöbbünknek vannak álmai, elmerengünk egy pozitív jövőképen és ez erőt adhat a nehézségek leküzdésére, valamint céljaink elérésére. Azonban, ha lecsukjuk a szemünket, álmodozunk, elmerengünk a jövőn, ahol nem látunk mást, csak a szenvedésünket, folyamatosan menekülve a démonjaink elől, egy perc nyugalmat sem nyerve, állandó félelemben és rettegésben, minden másodpercben! Képzeljétek el, milyen érzés leélni ezzel egy életet.  Miért nem állt nyilvánosság elé? Azért, mert szent meggyőződése volt, hogy a társadalom nem állna mellé, ahogyan gyermekként sem, félt, hogy ő lenne a bűnbak, olyan dologért hurcolnák meg aminek ő volt a szenvedő alanya, sem pénze, sem hatalma, sem pedig politikai kapcsolatai. De az igazságszolgáltatáshoz miért nem elég csak az igazság?

Ebben a rendszerben mindannyian áldozatok!

Szakácsként magánrendezvényeken is részt vettünk, így ismertünk meg egy nagyon érdekes személyt, akit nevezzük Dodinak. Dodinak, a szabadulási buliján főztünk Lacival, Dodi is intézetis gyerek volt, a barátai szervezték neki a szabadulási ebédet. Teljes normálisnak tűnt egy darabig, Lacival hamar megtalálták a közös hangot, elég sokat beszélgettek, plusz Lacinak a füvet Dodi intézte, de fegyvert, gránátot mindent tudott szerezni, határ a csillagos ég, meg persze a pénzed. Az egyik ilyen alkalommal beszélgettünk, itt már elhangzott pár kemény dolog, pont aznap diagnosztizálták Dodit prosztatarákkal, ami áttétes volt, szóval úgy beszélt velünk, hogy tudta bármit is mond már nem vonhatják felelősségre. Ekkor vetettem fel az ötletet, hogy hobbi szinten írok, és a kettejük történetét feldolgoznám szívesen. Mindketten lelkesek voltak, Dodi csak az első kötetet tudta elolvasni, Laci mindhármat elolvasta. Laci, annyit mondott, ha csak egy ember gondolkodik el a könyvben történtekről, már akkor megérte papírra vetni ezt a történetet. Laci, csak egyetlen dolgot szeretett volna, megváltoztatni ezt a rendszert. Esélyt szeretett volna adni ezeknek a gyerekeknek, esélyt egy boldog, sikeres, kiegyensúlyozott életre! Egy esélyt, amit ő sohasem kapott meg! A három könyv megírása, valamint az, hogy elnyerje végső formáját 1,5 évbe telt. Dodival való beszélgetéseim nagyon morbidra sikerültek, mivel vádalkut kötött és 5 év után szabadult. Azonban csak a harmadáért vagy még annyiért sem ítélték el, mint amit valójában elkövetett. Például, kasztráltak egy férfit, az egyik dílerüket, aki megpróbált kokaint lopni tőlük, mert ő is rákapott a cuccra és nem tudott elszámolni sem a kokainnal, sem pedig a pénzzel. Levágták a péniszét, majd megetette a kutyával, de ezenkívül sok mindent elmondott, amik nagyrésze a könyvben feldolgozásra került. Vicces, de mikor nagyobb tételben szállították a kokaint nem izgult, mert ismerte a környéken járőröző rendőrök útvonalát, rendszámát, sőt többször előfordult olyan is, hogy ne találkozzanak a rendőrökkel kiküldték őket címre intézkedni, ahol nem találtak senkit, garázdaság, csendháborítás ürügyén. Ő, saját bevallása szerint nem az áldozat szerepét akarta, mint Laci, hanem az elkövetőét, mert a gyermekotthonok nagyrészében vagy te kínzol másokat, vagy téged kínoznak. Nagyon sokat beszélgettek Dodival, olyan mintha a mentora lett volna Lacinak, így nem tűnt ördögein gonosznak, de tény, hogy rossz dolgokat tett másokkal. Laci, Dodi halála után még valamivel kevesebb mint két évig küzdött, de sajnos az esküvőmre már nem tudtam meghívni. Az utolsó beszélgetésünk alkalmával semmit nem vettem észre rajta, este küldött egy mosolygós képet ahogy tévézik, aláírta, hogy minden rendben, majd 5 perccel később felakasztotta magát.

Mennyit ér egy árva gyermek élete, és akkor mennyit ér, ha a te gyermeked?

Szóval, egy jogszabály módosítással semmi nem lesz megoldva, mert 20 éve szar a gyermekvédelmi rendszer és a gyermekotthonok helyzet, mivel ezeknek a gyerekek a nagy többsége úgyis ledolgozhatatlan hátránnyal indul, ha nem zaklatják őket szexuális. Ha ez pedig egy adott pártot vagy szervezetet rosszul érint, akkor nem az a megoldás, hogy a kritikát eltűntetem! Az igazi megoldás, hogy reformokkal kiküszöbölik a problémát ahelyett, hogy szemet hunynak felette, de ezzel valószínűleg sok magas beosztásban lévő ember is áldozatul esne, így elemi érdekük fenntartani ezt, ártatlan gyerekek szenvedésének az árán. Legtöbben rossz kérdéseket tesznek fel! A helyes kérdések közé tartozhatna, például: Kiknek az érdeke, hogy hosszú távon így működjön a rendszer? Kik húznak hasznot ezekből a szegény gyerekekből? Kiknek az érdeke, hogy a napvilágot látott eseteket megpróbálják eltussolni vagy az áldozatokat megpróbálják ellehetetleníteni?

Életeken átívelő, profit!

A kegyelmi ügy és a Bicskei gyermekotthonban történtek miatt ez a téma forró lett, pedig a gyermekotthonokból eltűnő és soha elő nem kerülő gyermekek, fiatalok élete nem egy tündérmese, nincs benne happy-end, csak mindenki elfordítja a fejét mert az ebben a pillanatban könnyebb, kevesebb kényelmetlenséggel jár. Azonban mindenki tegyen fel magának egy kérdést, ha a saját gyerekével, családjával történne akkor is így gondolná? A kiadót megértem, hogy nem akar „politikai állásfoglalást”, de a könyveket vagy bármilyen irodalmi művet nem politikai szempontból kellene vizsgálni. Ha megjelenik akkor azért támadják őket, most, hogy nem náluk fog megjelenni, attól félnek azért támadják majd őket mert nem álltak bele ebbe az egészbe. Így vagy úgy, de sérül a szabad véleménynyilvánítás szabadsága, mert már azt is vizsgálni kell egy könyv történetében vagy borítóján, hogy esetleg nincs-e benne olyan dolog, ami kényelmetlen lehet egy ország vezetésének, vagy olyan kérdéseket feszeget amire nem lehet elfogadható választ adni. Ezért a hatalom szereplői büntetéssel fenyegetnek vagy fóliával eladhatatlanná próbálnak tenni irodalmi műveket, műfajtól, stilisztikai jegyektől függetlenül. A kiadó kérésének megfelelően egy dolgon voltam hajlandó változtatni, az a pénzmosás, valamint adóelkerülés leírása, sajnos, túl részletes volt Dodi instrukciói alapján. Mivel a leírás alapján bárki könnyen szert tehetett volna több milliós extra bevételre, ha van egy vállalkozása és 3-4 megbízható barátja, ezen finomítottam, bár szerettem volna, ha minél élethűbben adja vissza a könyv a történetet. Azért az furcsa, hogy olyan kiskapukat hagynak szabadon 15 évig, ami ezt lehetővé teszi.

Kettejük története adja a könyv alapjait, amit számos helyen megváltoztattam, hogy sem a helyszín sem pedig a valós személyek ne legyenek felismerhetőek, valamit a történetüket tovább vittem, jobban kibontva az egyház és az állam szerepét a történetben. Szóval, a történet, szereplők, párbeszédek azért nem fognak változni, mert az Laci és Dodi emlékének a meggyalázása lenne, valamint a történetük két nagyon fontos igazságot tartalmaz a mai gyermekvédelmi helyzettel kapcsolatban. Az első, hogy a megfelelő anyagi és politikai helyzetben lévő emberek kegyetlenül kihasználják ezeket a gyerekeket és visszaélnek a hátrányos helyzetükkel. A második, pedig, hogy ezen gyerekek nagyrésze a megfelelő védelem, segítség és támogatás nélkül az utcán és a börtönben kötnek ki, legvégül pedig mikor már senkinek sem kellenek, mert mindenki kihasználta őket, akkor egy jelöletlen sírban végzik. Azt azonban ne felejtsük el, hogy Isten nem a hitünk után mond ítéletet felettünk, azt fogja nézni, amit cselekedtünk.

Köszönöm, hogy meglátogattad az oldalam.

Üdvözlettel:

Gary Abott