Kedves Olvasók!

Először is magáról a történetről szeretnék egy pár szót ejteni, ami egy vidéki fiktív városban játszódik vagy talán nem is annyira fiktív inkább a nevét változtattam meg azért, hogy senkit ne bántsak meg akaratlanul. Szóval két árva fiú életét követhetjük végéig az ország egyik legszegényebb részén ami még egy összetartó családot is próbára tesz de segítség és támasz nélkül maga a pokol. Valós eseményeket dolgoz fel de a neveket és a helyszínek egy részét megváltoztattam valamint egyes szereplők sorsát is megváltoztattam.  Azok a problémák és élethelyzetek, amik a könyvben szerepelnek ezekben az elmaradt és hátrányos helyzetű régiókban már évek óta fennálló problémák, a helyi lakosok úgy érzik magukra hagyták őket. Ám mostanában már azt látom, hogy ezek a lokális, regionális problémák lassan, de biztosan országos szintűvé növekednek. Ahol támasznak és biztonságnak kellene lennie ott most bizonytalanság és csalódás van. Hálás vagyok és köszönöm a tanáraimnak azt a sok oda figyelést, törődést, noszogatást, amit kaptam tőlük. Az, hogy ezt a könyvet megtudtam írni nekik köszönhető, mivel soha nem a minimumot szerették volna megtanítani nekem, hanem a tudásuk nagyrészt szerették volna átadni mindezt minden gyermeknek úgy ahogy a képességei megengedik, egyénre szabva. Minden tanárom arra tanított, hogy a megszerzett tudást már senki nem veheti el tőlem és nem tudhatom mikor kell majd kamatoztatnom azt az életben. Nagyon jó érzékkel rendelkeztek mivel pontosan tudták mikor kell szigorúnak lenni és mely pillanatokban kell lazábban kezelni minket, gyerekeket. Akik engem tanítottak azok nagy része már nyugdíjas vagy 60 év körüli, már nem sokáig lesznek a hivatásukban amit azért sajnálok mert a hozzájuk hasonló tanárok nélkül megszámlálhatatlanul sok gyermek fog elkallódni a rendszerben. Ennek eredménye pedig az lesz hogy ebben a rendszerben a megoldás helyett ők maguk lesznek a problémák.

Köszönöm hogy meglátogatta az oldalam

Üdvözlettel:.

Gary Abott